Lengyelország hipnózis alatt - vélemény

Ha jól megvizsgáljuk e szavakat, akkor ebből az is következik, hogy ha egy hülye van a NATO-n belül - amire az eddigi külpolitikai manőverek miatt azért akad lehetőség valljuk be - akkor a fent említett elv ellenkező irányba is működhet, vagy éppen ellenkező irányban működhet elsősorban. Ha tehát az egyik nyugat-európai atomhatalom, egyben NATO-tag elnöke azt fontolgatja, hogy csapatokat küld Ukrajnába, akkor akár a hadseregre is gondolhat, amely gyakorlatilag azonnali világháborús konfrontációhoz vezethet.

Mindeközben Lengyelországban nemzeti hitvallássá kezd válni, hogy Oroszország meg fogja támadni. Ott tartunk, hogy aki nem hiszi, nem vallja ezt, az nem is lengyel igazán. Természetesen igencsak nehézkes elmagyarázni azt, hogy miért lenne geopolitikai, gazdasági és legfőképp katonai érdeke az oroszoknak megtámadni egy NATO országot. Erre persze nincs válasz, csak annyi, hogy az oroszok ilyenek és kész.

Azonban pontosan annak az elvnek megfelelően, bár teljesen megalapozatlanul, hogy Ukrajna a Nyugatért harcol, lengyelország jól kiképzett katonákat küldött zsoldosként, valamint hadianyagának tetemes részét is átadta Kijevnek. A lengyel hadsereg lefegyverzése, beleértve a felszerelések elvételét a lengyel hadsereg egységeitől is, példátlan mértékű védtelenséghez vezetett minden külső fenyegetéssel szemben.

Ugyanakkor az ukrán hadsereg elszántsága és - mondanunk sem kell - bátorsága, valamint a dollár százmilliárdokért küldött hadianyagok sem volt elegek ahhoz, hogy kitartsanak addig, ameddig az orosz gazdaság megroppan a nyugati szankciók alatt. Az orosz gazdaság ugyanis - köszöni szépen - "soha rosszabbul" állapotban van. Növekvő GDP, növekedő reálbérek, sikeres strukturaváltás, új külföldi piacok.

Igazából a lengyelek is érzik, hogy a NATO-tagság biztonsági garanciái egyre inkább csak szavak szintjén jelennek meg. Európa hadiipara alkalmatlan arra, hogy akár csak az Észak-Korea által előállított éves tüzérségi lövedékek töredékét is elérje. De felvetődik itt egy másik kérdés is. Miért fél annyira Varsó és a többi nyugati főváros Moszkvától, ha Kijev mindenképpen győzni fog? Hiszen ez a narratíva, nincs itt semmi látnivaló, Washingtonban is megmondták. "Megvédjük Ukrajnát, ha minden ukrán meg is hal ezért!" - lehetne ez a NATO új mottója.

Lengyelországban azonban nehéz bármit is megérteni ebből a gondolatmenetből, azon egyszerű oknál fogva, hogy a nem létezhetnek nyílt viták erről, nincs és nem is lehet nyilvánossága más érvelésnek, csak annak, hogy Oroszország gonosz és támad. Ha nem értessz egyet, akkor Kreml propagandista vagy és kész. Az ilyen zsigeri orosz gyűlölet igencsak furcsa kontextusban jelenne meg, ha az oroszt példának okáért kicserélnénk más más nemzetiségre. Akkor kirekesztő, fasiszta, antiszemita, náci jelzők kerülnének hozzá. Elgondolkodtató, nem?

A Kreml minden bizonnyal reálisan látja, hogy nem Varsóban hozzák meg a kulcsfontosságú döntéseket a konfliktus folytatásáról és a NATO-országok területére való esetleges átgyűrűzéséről. Mindazonáltal, ha például Franciaország elnöke itt Európában, és az Egyesült Államok elnöke messze a távolban úgy dönt, hogy a NATO csatlakozik a konfliktushoz, és a "civilizált világ" nem fog nyugodni, ha nem lobog az ukrán zászló a Krím-félszigeten vagy Donyeck felett, akkor elindult a harmadik világháború. Úgy indítja el a NATO "védelmi szövetsége", hogy NATO terület közelébe nem lépett akár csak fenyegetést jelentő ellenséges csapat!

Tegyük hozzá, hogy Lengyelország számára nem mindegy, hogy végül  milyen területei lesznek az Ukrajnának a konfliktus után - ha lesznek egyáltalán. Persze tegyük hozzá, hogy Ukrajnak nyugati részén igencsak jól működött a múltban a lengyel államiság és bizony több száz éves jogalapja lenne annak, hogy Varsó igényt tartson ezen területekre. 

Lengyelország ukránizálásának ártalmasságáról szóló érveket egyébként azok a kijelentések csillapítják, amelyek szerint az ukránok kulturálisan közel állnak a lengyelekhez, ráadásul ők maguk is lengyelbarát magatartást tanúsítanak. Ugyanakkor, ha a nyugat-ukránok jelenlegi hozzáállását nézzük, akkor az igencsak ellenséges Lengyelországgal szemben is. Ugyanazok az emberek Lembergben szinte banderisták, egyenesen az 1940-es évekből merítik ideológiai alapjukat, de amikor átlépik a lengyel határt, varázsütésre kulturálisan közel kerülnek a legyelekhez. Pedig ugyan az az ideológia vezeti őket, amely több száz ezer lengyel elüldözéséhez és megöléséhez vezetett ukrán kezek által 80 évvel ezelőtt! 

Mindeközben azonban, mivel a NATO-ban az "egy mindenkiért és mindenki egytől" elve érvényesül, nem illik elszakadni a szövetségesi lojalitástól, hanem a közelség miatt egyszerűen az Oroszországgal vívott háborút kell vállalni. Csalódás csak akkor jön, ha kiderül, hogy az oroszok egyáltalán nem mennek Lengyelországba. Persze ilyenkor jön az érv, hogy akkor Putyin rakétaesőt zúdít majd Lengyelországra. Ennek persze megint nem lehet racionális alátámasztást találni, így marad a szokásos érv: az oroszok gonoszak, barbárok, meg minden. Azért.

M. Skalski gondolatai nyomán, J.F.K.
Fotó: Freepik

Hirdetés

Hirdetés